DarkSide My life

Hmmm... Rejtve kapcsolódom. Mindenhez és mindenkihez. Álmok. Kísértetek. Múlt. Jelen. Jövő. Depresszió. Félelem. Vágy. Remény...telenség.

Van az úgy, hogy az ember nem ért valamihez.

Van az úgy, hogy az ember kissé figyelmetlen.

Van az úgy, hogy az embert nem értesítik a fenti kettő következményeiről időben.

Van az úgy, hogy a fentiek miatt kialakult hátralék miatt szépen inkasszózzák a fizetését.

Eddig semmi gond. A bajok ott kezdődnek, hogy három évig senki sem szólt, hogy hátralékom van, így jelentkezett egy tetemes kamat is.

A problémára több megoldás is létezik. Mármint arra, hogy hogyan fizetem ki az egészet. Lehet sokáig elaprózva, önerőből. Vagy kérhetek segítséget, és akkor egyben  kifizetem pár héten belül. Egyik sem jó.

Azt a részét nem értem az egésznek, hogy a kedves APEH/NAV minden apró bizbaszért küld levelet, ezért nem. Kedves volt a második ügyintéző hölgy, annyit mondott, így jártam. 
Igaza van. Így jártam 2012-ben. Egy 2009-es dolog miatt. Ami nem derült ki három adóbevallás alatt? Senkinek nem tűnt fel? Esetleg csak könnyebb beszedni a kamatos kamatot is az alaptartozásra?

Amennyiben szóltak volna, mondjuk 2010. elején-közepén, akkor év végére mindent rendeztem volna. Most ez, hasonló részletenként fizetve másfél év lenne.
És, ahogy mondani szokták, közben se csoki, se süti, se ropi,  sem egy szem rágó.

A lényeg, hogy mint már párszor említettem, mindenhez én sem értek, ez és a figyelmetlenségem okozta a hátralékom 2009-ben . Valaki más hanyagsága és nemtörődömsége miatt halmozódott ez 2012-ig.
Természetesen az én hibám, hiszen miért nem kértem le minden évben az egyenlegem. Nem is az övéké, hogy nem szóltak, hogy pupák, még ennyi és ennyi adót és járulékot fizess be!

Nem jött jókor, az élet ismét megvillantotta groteszk humorérzékét.
Nem igazán őszinte a mosolyom.

Sokat változnak az idők, de vannak örök dolgok!

Alapjában véve nem szeretem a változásokat. Maradok, aki voltam. Vagy ahogy voltam. Kinek, hogy tetszik.

Újra és újra felmerül az emberben, hogy kellene valami kis változatosság, ezért elsétál a boltba, vesz még pár féle pengetőt a megszokottakon kívül is, hazamegy próbálgat, teljesen elkoptat, véleményez, vesz még párat, újra játszik, eldob, félrerak, elővesz.

Így volt ez ma is velem.

Kialakult végre egy olyan lista, amelynek minden tagjával nagyon elégedett vagyok, bármelyik is kerüljön a kezembe, kompromisszumok nélkül tudok velük játszani.

Kicsit változott a sorrend a legutóbbihoz képest, de azt kell mondjam, a gyártmányok nem. Van még három típus, amit szívesen kipróbálnék, hátha valamelyik még hozzácsapódna a többiekhez, de sajnos itthon nem kapni őket.

Négyen maradtak az erősítőm tetején.
A negyedik a Jim Dunlop féle Ultex 1.14. Kényelmes, nem nagyon kopik, gyors, mély.

A harmadik szintén Jim Dunlop gyártmány, ez a Gator Grip 2.0. Nagyon kényelmes, ultrabrutál kopásálló, gyors, mély.

A második hely megosztódik a régi nagy kedvenceim között, az egyik a Jim Dunlop féle Delrin 2.0. Kemény, gyors, kényelmes, mély.
A másik a legbrutálisabb pengető, amivel eddig játszottam! Ez is Jim Dunlop termék, mégpedig a JD Jazztones 208. Vastag, kőkemény, kényelmes, hat év alatt sem kopott használhatatlanra, nagyon gyors, és nagyon mély.

Az első helyet most egy meglepően vékony és hajlékony pengető uralja nálam, ez pedig az Ibanez Short Teardrop Shape Silver Heavy 1.0. Érdekes, hogy a Blue és a Gold valahogy másképpen kopnak/szólnak(ez természetes, mással van bevonva a felületük). Nagyon kényelmes pengető, vékonysága ellenére pont megfelelő merevségű a hegye is, nagyon gyors, megfelelően mély, nem túl magas a hangja, ellenben akár egy nap alatt elkopik.

Amiket kipróbálnék még, az a Clayton Blond Wood Exotic, a Wedgie Rubber Sticks (mind a hat változatát), és az ICE PIX Steel szériáját(felx, steinles, metal, clipz)

Mára ennyi, elfáradtam, kikapcsolok.

Valamikor réges-régen, volt egy lány, akinek írtam egy dalt.
Addig soha, és azóta sem történt ilyen. Nem is fog már, valószínűleg.

Órákba telt, míg próbán feljátszottuk, mindenki megkapta a saját részét, egy hangnyi eltérést nem engedtem meg senkinek sem. Nagyjából hét, vagy nyolc különböző bpm adja az alapot, harmadok és negyedek váltakoznak, nem egyszerű.
Játék közben folyamatosan jeleznem kellett a többieknek, hogy mikor lesz a következő váltás. Nem volt könnyű.

Soha nem játszottuk nyilvánosan, mert nem tudtam hozzá igazán odaillő szöveget írni.
Amikor megmutattam a lánynak a dalt, nagyon meghatódott, tetszett neki.

Nemrégen eszembe jutott pár sor, jöttek a szavak egymás után, azonnal tudtam, hogy ez lesz annak a számnak a szövege.
Ma befejeztem.

Egyedül

Születtem, mint mindenki más,
Felnőttem, mint a többiek, de
Hosszú útról nem maradt más,
Csak por, könnyek és emlékek.

Egyedül a rengetegben
Hol nincs csak árny és fájdalom,
Elhagytam már minden kincsem,
Csak a bánat ül a vállamon.

Fülembe súg, nevet rajtam,
Mosolyom már csak vicsor, de
Árnyak közt a rengetegben
Egyedül csak én bízom.

Bízom benne, hogy majd egyszer,
Mikor a hold felkél,
Nem kell tovább menekülnöm,
A béke utolér.

Egy bokor mögött lenn a sárban
Hol senki nem is keresne
Elnyúlok majd kényelmesen
Egyedül, kukacokat etetve.

Mondhatnám, hogy minden rendben,
És el is hinnéd nekem, de
Egyedül a rengetegben
Még nekem is megrendül a hitem

Születtem, mint mindenki más,
Felnőttem, mint a többiek, de
Hosszú útról nem maradt más,
Csak por, könnyek és emlékek.

33 Beteg vagyok.
Nem csak úgy, hanem úgy is.
Legalábbis szerintem.
Bár ahogy nézem mások szerint is.
Ismét nagyon rákattantam a My Dying Bride-ra. Valahogy a többi zene untat.
Most, hogy így nézem, nem is csoda.
Alig van tizenöt napnyi és huszonegy és egy pici órányi zene a gépen.
Mégis, valahogy ez köt le és tartja bennem a lelket.
Nem vagyok normális.
Most szól harmadjára ma a heroin chic.

Ez most történt ebben a minutumban.

Word nyílna meg teljesen üres lappal, ahogy kellene neki.
Erre megáll félúton egy makro tanusítványhibája miatt.
Nem ellenörzött a kibocsájtó és vélhetőleg nem biztonságos.
Ennek ellenére engedélyezem-e, megbízom a tanusítvány kibocsájtójában?

Egy pillanatig azért elgondolkoztam, hogy ha nem engedem megnyílni a saját üres dokumentumát, mait indulás után kitesz lápernyőre, akkor mi lesz. 
Persze vajszívű vagyok, kegyet gyakoroltam és azt mondtam, hogy megbízom a microsoft-ban, mint kibocsájtóban és mehet a makró is, meg minden.

Amúgy egy formázatlan teljesen üres lapra minek makró?

Fussunk több szálon!

Készítgetek egy web-lapot. Már egy ideje megvan a design és a tartalom nagyrésze is.
Már csak aktualizálni kell és kijavítani az összecsapott gépelés hibáit. A teszt és a jelenlegi végleges verzió között több, mint egy hónap telt el.
Én nem vagyok elégedett a végeredménnyel több szempontból sem. 
Mivel a megrendelő egyáltalán nem jártas ilyen témákban és az interneten is csak a videókat nézegeti a magyar közösségi portálon és a céghez-munkához kapcsolódó oldalakon kívül, így a lapok kinézete a lehető legegyszerűbb. Nem mondom, hogy nagyon sok kedvem lenne ps-ben készíteni a gombokat-hátteret-stb, font foli-val kreálni a betűkészletet, de ez azért már a minimalizmus legalja.
Az információk cseppenként jutnak el hozzám papíron. Amikért el kell mennem. Pedig milyen jófej voltam már, hogy beszereltem itthonra egy faxot magamnak csak azok kedvéért, akik nem tudják, vagy nincsen lehetőségük e-mail-en küldeni a cuccokat. Ott az irodájuk, benne ül a csajszi, aki egész nap unatkozik és egy 12 soros doksit nem képes begépelni, ami nincsen 40 szó sem. Vagy írjon msn-en, vagy hívjon skype-on, vagy nekem teljesen mindegy, de ne kelljen már több hódot ennem, hogy helyetükk is védjem a fákat.
Ráadásul alig megy a munka, mert kicsit sem erőltetem meg magam és csak kínlódok itt a felesleges kapacitásaimmal. Ezért fut most több szál, mint amúgy kellene, s így megint hülyeségeken rágódom, gondolkozom.

Aztán ott van a fasza szórólapjuk. 
Két nyomtatás között még nem volt két egyforma. Kész vagyok, leokézzák, megy nyomdába, kijön, vágják, szóratják, erre telefon, hogy ezt még rá kellett volna tenni. Mondom ok, következő körre.
Most ott tartunk, hogy le kellett vennem az imádott betűméreteiket, minimálisra - de még átláthatóra - csökkentenem a sortávolságot, hogy az új információk még azért elférjenek. Persze itt van elöttem ez a csodás papír, amin szerepel két új sor, amit bele kellene súvasztani valahogy. Fogadjunk, hogy nem ez lesz az utolsó változtatás.

Most írt nekem egy tök ismeretlen srác. Arr kíváncsi, hogy mi kell neki ahhoz, hogy úgy szóljon a gitárja, mint az xy-nak a z zenekar q albumán. Visszaírtam neki, hogy legalább 2M Ft felszerelésre és stúdióidőre, egy hiper-szuper hangmérnők, akit lehet terelgetni a cél felé, valamint egy kém xy közelében, hogy megnézze mit használ és hogyan vannak beállítva. Vagy kiböksz egy időpontot és helyet, összeülünk az összes cuccodd, te és én aztán pár óra alatt kihozzuk alegközelebb állót ahhoz, amit szeretne. Jött a válasz. Alapból ez tök nagyképűen hangzik, de olyan srácok ajánlottak, akiknek segítettél már és miután meghallgattam azokat a beállítások, azt mondtam, egy próbát megér. Gyorsan írtam neki vissza, mert már mennék aludni. Semmi formaság, csak a következők. Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy szerénykedjek. Pár dolgot egészen rendesen meg tudok oldani az életben, ez is egy ilyen. Még senki sem panaszkodott, akinek segítettem. Pénzt sem kérek érte, szóval sokat nem lehet veszteni rajta. Amennyiben mégsem jönne a várt eredmény, majd ráfogom, hogy hozott anyagból dolgoztam és abból ennyi a max. Azt már nem mondtam el a srácnak, hogy tisztelen amiért ilyen zenéket hallgat, de akkor is jobb lenne egy saját hangzást összedobni, mint egyet lemásolni. És ahhoz az albumhoz, hogy úgy kiszóljon minden egyes hang a gyors részek alatt is, tényleg kell a nagyon drága cucc is. Azon a felvételen már a minimális jel/zaj is átüt. Azt sem mondtam még el azoknak, akiknek segítettem, mert látták milyen hamar lehet átállítani a dolgokat és milyen egyszerűen lehet kicsikarni szinte akármiből azokat a hangzásokat, amiket szeretnének, hogy az a hangzás, ami nekem a legjobban tetszik, abszolúte kikeverhetetlen számomra. Valahogy nem tudom megcsinálni. S olyan régi zenekarról van szó, hogy sajos dokumentáció sincsen legalább arról, hogy milyen komonensei voltak a hangláncnak. ű Persze alapból sem olyan könnyű kirakni egy szép hangképet, hát még, ha az ember kötve van egy sablonhoz és a kispénzű magyar zenészekhez. Csak ezt nem látják. Csak annyit, hogy odamegy, tekerget, penget, csavar itt-ott, penget majd egy órán keresztül, néha kérdez hülyeségeket, néha hallgatja az eredetit, aztán meg azt mondja, hogy ok ez lesz a legközelebbi, amit lehet a matériákból. Nézni könnyű. Bár, ha kicsit belegondolnának, akkor tudnák, hogy milyen nehéz, hiszen már évek óta nyomják és maguknak még nem sikerült belőni az etalont. Visszatérve a saját hangzásomra. Nagyon is jól szól az, ahhoz a stílushoz, amit játszom. Igaz, hogy másfél év kellett hozzá, amíg ilyen lett. Az eredménye pedig az, hogy akik már hallották, azok megjegyzik, hogy ez az enyém. Amikor újra meghallják, akkor már tudják, hogy én vagyok az. Persze jól esik, amikor felismerik a hangot. És jönnek kérdezősködni, hogy hogyan csinálom akár minimál cuccokkal is ugyanazt a hangzást. A titok nem nagy dolog. Kisérletezni kell sok-sok évig mindennel, ami a kezedbe kerül. Mert itthon sajna nincsen nagy választék. Akárhová mész próbálni összefuthatsz hibrid powerstate-val, tranyós és/vagy csöves marshall-val, tranyós fender-vel. Ennyi. A saját effektek pedig a jó hurokba kötve ugyanúgy szolnak mindenen, csak egy kis színt ad neki a más tipusú belső, vagy eltérő fajtájú csövek. Persze ezek is kiküszöbölhetőek. Ezért van egy digitális effek/előfokom és egy hibrid erősítőm, aminek a torzított csatornája csöves csak. És akkor még nem említettük, hogy maga a gitár milyen sokat számít, mint ahogy a kábelek, húrok és a pengetők is. Azt hiszem mára ennyi voltam. Vagy legalábbis délelöttre.

Szegény telefonom reggelre fel fogja adni a harcot a kevéske bennemarad töltésért és kikapcsol.

És valahogy nem nagyon hat meg a dolog. Majd feltöltöm,lébredtem. És lesz hozzá kedvem.

Lehet, hogy feladok egy hirdetést, ami emígyen néz majd ki:

"Elveszett életkedvem keresem. De nem olyan fontos ám visszahozni. Csak tudni szeretném, hogy jól van. Bár igazából ez is hidegen hagy. Válaszokat 'lényegtelen' jeligére' várom a szerkesztőségbe."

Tegnap küldtek nekem egy gyári katalógust pdf-ben.

Tavasszal - nyáron akiknél voltam egyedi-kisszériás alkatrészeket nézegetni.

Nagyon szép, nagyon hosszú és kellemesen informatív.

Az első oldalnál elakadtam. Egy nagyon szép fekete Les Paul van rajta, tele szebbnél-szebb arany színű kiegészítőkkel.

Éppen nagyítgatom a képet, forgatom, hogy jobban lássam a részleteket.

Anyám megáll mögöttem, nézelődik fél percig és megkérdezi:

"Nem láttál még félmeztelen nőt, hogy ennyire nézed?"

Kérdem, milyen nőt. Ahogy visszaállítottam a lapméretet teljes oldalra, akkor látom csak, hogy a gitár mögött a sarkain ül egy nő, kék farmer forrónadrágban, felül semmi, a gitár kulcsfejánek tetjén támaszkodik és a fehér kalapja alól göndör szőke tincsek hullanak a vállára.

Kicsit megdöbbentem, mondom anyámnak, észre sem vettem, annyira lekötött a gitár és a fogólapon lévő sárkányminták.

Azt mondta el is hiszi, amilyen hülye vagyok.

Ja, és halálomon vagyok, mert elkaptam tőlük ezt a szar köhögéses valamit. Ezért (sem) szabad otthon lakni.

Mostmár biztos, hogy csak egy kerekem hiányzik. Azt hiszem ez a kerék mozgatná az összes többit.

A tegnapi nap mondhatni igen jól sikerült.
Semmi különös, csak egyszerűen előléptettek.
Sok cégnél nem jelentene sokat, nálunk viszont nagyon sokat. Szerencsére.
Ezen kívül is történtek apróságok igaz, még szombaton a bécsi bálon.
Az azonos területen dolgozó cégek között EU-ban a mienk lett  legjobb.
A cégen belül a mi igazgatóságunk lett a legjobb.

Ma reggeli ügyfél rámüzent délután, hogy kell-e még találkoznunk valamikor.

Válaszoltam neki, hogy abban az esetben mindenféleképpen, ha szeretne új termékeket igénybe venni.

Ezt válaszolta:

"Én is örülnék neki, ha sikerülne valami, gondolkodni fogok a dolgokon és ha döntöttem, akkor írok önnek. Én a magam részéről örülnék, ha mindig önnel beszélhetném meg a dolgokat."

Na, most erre mit lehet úgy válaszolni, hogy ne bántson meg senkit az ember és ne veszítsük el az ügyfelet sem.

Hát ezek mennek manapság.

Fogalmam sincsen miért, de eszembe jutott a tavaszi utam a nagy almába.
Voltam megnézni pár üzletet, pár gyártót is meglátogattam. Jól jön majd a jövőben.
Kis tanulmányi kirándulás volt. Voltak üzleti megbeszélések is és kötetlen ötletelések is.
Az egyik megbeszélés után mondták, hogy ha van kedvem fussunk össze másnap reggel kilenc-negyed tízkor a keleti 72. utca 18-20 elött. Eddig semmi különös. Aztán mondták, hogy ha taxival megyek, akkor a házszámmal nem sokra megyek, vagy az 5. sugárúti sarkon szálljak ki, vagy a Madison sugárútnál. A kettő között van a cím. 
És tényleg, a taxisnak fogalma sem volt, tőlem kérdezte, hogy az melyik részére esik. Vicces volt.
A Madison sarkán szálltam ki. Arról már sokat hallottam, most meg is néztem magamnak.
Aztán megtaláltam a házat is, reggeli, aztán séta a central park-ban, kis kötetlen meeting.
Londonban én már megszoktam, hogy egy megbeszélés lehet tárgyalóban, öltönyben-nyakkendőben, kötötten, és egy parkban is. Mindkettő ugyanolyan jó, a kötetlen kicsit hatékonyabb szerintem.
Szóval sétálgatunk a parkban, kergetik egymást az emberek, joggingolnak, nézelődnek, mi beszélgetünk.
Az előző napi gyárlátogatásról. Hogy miért azok érdekelnek, mire szeretném használni őket, miért úgy és mi lenne a nagy dobásom. Mert enélkül kinnt nem működik semmi új. 
Ekkor én csak egy jót mosolyogtam. Rámnézett a marketingvezető, elmosolyodott és csak annyit mondott, hogy tudja, üzleti titok.
Az. Nem adom ki az ötleteimet. Mert még a végén találkozom vele mielött még megvalósítanám én.
Igazából nem is ez volt a lényeg, hanem a taxizás. Valamiért eszembe jutott. De miért azt nem tudom.

Igen. Az. vagy talán a legfontosabb.
Számomra az egyik legfontosabb apróság a pengető.
Próbáltam nagyon sokfélét, a létező összes anyagból.
Játszottam már smarties-es kupakkal, régi egyforintossan, ujjvéggel (mert leesett a pengető).
Fadarabbal, kartonnal. Szinte minden olyan matériával, ami a kezem ügyébe akadt, ha éppen nem volt igazi pengető nálam.
Ja igen! Telefonkártya és egyéb kártya formájú eszközök, és még nagyon sokminden, ami most nem jut eszembe.
Amit most használok, az az Ibanez egyik artist series-e. Pontosabban ilyenek:

Vettem belőle pirosat és ezüstöt. Nagyon jó pengetők. Elméletileg a színek nem jelölnek semmit sem, anyaguk és vastagságuk egyforma. Viszonylag merevek, amit én szeretek. Jól használható, nehezen kopik. De, amikor kezd kopni (viszonlyag rövid idő után), nagyon elgyengül az anyaga, túl puha lesz. Legalábbis számomra.
A piros már elkopott, az ezüst van most soron. Most kezdett kopni rajta a festés. Még két hétig bírni fogja.

Ez az egyik kedvenc típusom. Amint látszik, brutál vastag, kőkemény. Van egy, ami majdnem az eredeti méret felére kopott le, amikor lecseréltem. Ehhez kellett neki egy év intenzív használat. Nagyon szerettem. Ezért is vettem a következő fajtát helyette.

Ez az! Amint látszik itt az 1.14-es a legvastagabb. Viszont keménységében és kopásállóságában megegyezik az előzővel, csak a súlya és az anyaga más. Ez már az új generáció. Bejött ez is nekem, tényleg jó, nem hajlik egykönnyen, persze egy kicsit azért érezni, hogy nem olyan, mint az 500-as. Mégpedig azért, mert jobban kopik. Mondjuk kétszer jobban. Szóval aki minden nap nyúzza, annak egy fél év alatt éri el a minimális méretet, ahol még használható. Persze ez erősen egyén függő is. Nálam ez a méret az egyel kisebb pengetők alap méreténél szokott lenni. Van egy pár ilyenem is, de ritkán használom.

Ez az. Méretileg jóval kisebb az előbbieknél. Az ujjaknak mélyedések vannak kialakítva, minden irányban lapított, igen vastag és kemény. Nincsenek túl vastag ujjaim, de számomra már majdnem a minimális pengető méretet jelentik. Kényszermegoldásként használom, ha éppen nem akad más a kezembe.

 

Na ez! Ebből a szériából már sokat próbáltam. Az RG-hez ezüst medium-ot szoktam használni. Tényleg médium. Félkemény, bár számomra inkább lágy. Gyorsan kopik, de jól használható. Szeretem a fémes bevonata miatt, nagyon szép hangja van. Ha kezd kopni, csökken a mérete és kicsit jobban tűrik az ultragyors játékot. Az én kezeim között. Ha valaki kérdezné, kicsit lehangolt, de vékony húrokhoz szerintem ideális, ha nem játszik az ember túl gyors témákat.
A Les Paul-hoz ugyanezt a típust használtam, csak arany színút és a heavy-t. Azért aranyat, mert arany szerelékek vannak a gitáron és sznob vagyok. Legalábbis ezt mondták, amikor megemlítettem, hogy saját szignózott golf labdáim vannak.
És azért heavy, mert ezeket a gitárokat már vastagabb húrokkal illik használni, a jobb hangkitartás és  tónus miatt. Vintage hangzáshoz ezek elengedhetetlenek. 
Számomra ez a félkemény. Vastag húrok zabálják, még akkor is, ha nem éppen gyors játékra van használva.
Én mindegyiket nagyon elhasználtam.

Ez afajta nagyon jó koncertekre. Van minden méretben. Én csak kőnek hívom. A felülete ránézésre és tapintásra is olyan, mintha kő lenne. Ahogy megizzad az ember keze, a fino porózus felület szépen hozzátapad az ember ujjaihoz. Amit én használok, azon egy aligátor van, és szintén 2,0 mm vastag,

Ez viszont a legeslegjobb nagy koncertekre, ahol sok a fény és így nagyobb a hő is.  Akinek ez kicsúszik az ujjai közül, vagy elforog, az sikosítót használ. Tulajdonképpen egy smrilgi réteg van rajta mindkét oldalon.
Ez az extra heavy a képen, én a heavy-t szoktam használni. ez már nem celluloid, hanem poly-valami. Vékony és nagyon kemény. Viszont elég rendesen kopik.

Régebben használtam még egy másik dunlop fajtát is, 208-asat.  Ultrakemény, másfél év használat alatt sem kopott el teljesen, ezt váltottam az 500-val. Természetesen időközben más pengetőket is használtam, de viszonylag ritkán cserélem őket. Szeretem jól elhasználni őket. Hozzám nőnek valahogy. Az utolsó 500-ast, amit használtam a volt barátnőm kérte el. Egy vadi új mini pengetőt is kért mellé, hogy látszódjon, mennyire elkopott a nagy. konkrétan szélesebb volt, mint magasabb.

Nagyon-nagyon régen, valamikor a '90-es évek elején sokat használtam a Fender ultravékony szines pengetőit is. Tulajdonképpen azokkal kezdtem. Aztán, ahogy változott a játékstílusom,  úgy próbáltam ki egyre többfélét. Egy maradt azokból a Fenderekből nálam (a többi eltört, mielött elkophatott volna), azt is a volt barátnőm kapta meg. Aláírtam és nyakláncra medált csináltam belőle neki. Biztosan nem hordja már.

Biztosan ki fogok még próbálni pár fajtát az életem során. De most azt kell mondjam, hogy egyre jobban az Ibanez termékei felé orientálódom. Itthonra maradnak az artist series és a metal-ok. Bejöttek. Gyorsan kopnak, de tetszenek. Fellépésekre a csúszásmentesített polyizé és azért mindig lesz nálam egy Dunlop 500-as is. A régi idők emlékére. 

Tegnap este miután kikászálódtam a kádból, olyan voltam, mint egy gyümölcssaláta.
Nem nem olyan friss, ropogós, szines, étvágygerjesztő.
Csak az illatom volt olyan. Zöldalmás habfürdő, narancsos folyékony szappan, görögdinnyés sampon.
Elég rendes illatkaval-kád.

Excuse me while i kill myself
(nekrológ három év késéssel)

2005.10.01. Oulu, Club Teatria.

Ezen a napon és helyen végzett magával. Szomorú nap volt ez mindannyiunknak, akik ismertük. 1989 óta lehettünk tanúi, ahogyan fejlődött-cseperedett és sok-sok örömet okozott. Megtanította, hogy érdemes harcolni és mindig van hová fejlődni, továbblépni. Egyre kifinomultabb és igényesebb lett az évek folyamán. Minden amit tett szívből jött. Nem volt hibátlan, de mindig nyíltan vállalta azokat. Tartás és becsület. Ezek jellemezték. Bármilyen formában is találkozott vele az ember azonnal megkedvelte.

Hátrahagyott örökségét örökké őrizzük! Nehéz szívvel hagytuk elmenni, de köszönjük az elmúlt csodálatos tizenhat évet! Emléked szívünkben örökké élni fog!

Nyugodj békében Sentenced!

 

Ezeken kívül is történnek ám dolgok errefelé.
Például öcsém barátnője nem tudja használni a kenyérvágó kést.
Mert nekik otthon csak elektromos késük van, azzal szeletelnek.
Nekünk is van. Legalább tíz éve nem használtuk.

Ma mikor hazafelé ballagtam reggel a szerelőtől rámcsörgött anyám.
Ugorjak már be hozzájuk, mert nem tudnak az új főnöknek egy gmail-os címet csinálni.
Bementem megcsináltam fél perc alatt. Ebből alegtöbb időt az vette el, hogy ki kellett találni egy jelszót.
Aztán véleményeznem kellett az új főnök lányának fényképét.
S, hogy kik nem tudtak egy nyamvadt fiókot készíteni?
Egyik kolléganőjük, aki elméletileg nagyon vágja a témát.
És a helyi netszolgáltatótól két felnőtt férfi.
Most komolyan! Nem megérdemelnék, hogy kiszámlázzak nekik egy óra munkát?
Majd kigazdálkodják azt a 12e+ÁFA-t valahogy.

Nemrégen összefutottam egyik régi hölgy ismerősömmel.
Letolt, hogy nem hívtam fel már jóideje.
Nem ő az eslő és nem is az utolsó ebben a sorban.
Persze én is a szemére vetettem ugyanezt.
Ekkor bevallotta, hogy nem találja a számomat.
Állítólag benne volt a régi telefonjában, de a mostaniban nem találja.
Megcsörgettem hát, hogy csak el kelljen mentenie a számom.
A telefonja pedig hűségesen kiírta, hogy lófarkas.
Vigyázni kell a becenevekkel. Ezt is feljegyeztem a játékos DS mellé.
És persze a csajokkal is vigyázni kell. Furcsa beceneveket tudnak adni.

Megyek, iszom még egy bögre teát.

Ma csodás hangulatban ébredtem.
Valahogy nincsen jó kedvem.
Milyen meglepő, igaz?
Tele van a bakancsom a saját nyűglődésemmel.
És mások óriási problémáival.
Nem szeretem, ahogyan a fényképek bámulnak a lakásban.
Nem értem, ha itthon van öcsém reggelente, akkor miért én viszem az autóját a szerelőhöz?
Bőven beleférne az idejébe.
Én pedig ráérnék aludni még egy kicsit.
Fáradt vagyok és kezd a fejem is fájni.
Kicsit sok bajom van ma.

Watch my dying - Carbon

És még csak ki sem tudom elégíteni apró vágyimat.
Nem hagyják. Másfél hónapja nincsen készleten, amit szeretnék.
Hetente egyszer elmondják, hogy keressem őket meg egy hét múlva, hátha.
Persze. Nem tudják, mikor töltik fel a készleteiket? Nevetséges.

Lassan eljön az az idő, hogy átalakításra kerül az RG-m.
Apró darabokra szedem, minden porcikáját megtisztítom.
És átalakítom a saját igényeim szerint. Már régóta esedékes.
Mellesleg a múlt héten megvették a fekete gitáromat.
Így mostmár csak két gitárom van.Hiányzik a hangja.
Gyorsan kell majd dolgoznom, mert napokig nem fogom bírni gitározás nélkül.
Mert tüzet oltani lehet az elektroakusztikussal is, de bénán szól agyon torzítva.
Amint a feltételek adottak lesznek, egy nap alatt végzek is szerintem.

Paradise Lost - Another day

Elképesztő, mennyire szarul érzem magam ma a bőrömben.
Mint egy feldarabolt hulla egy bőröndben.

Paradise Lost - Say just words